2013. április 29., hétfő

4.rész A szerelem a legelképesztőbb dolgokra képes rávenni egyébként ésszerűen viselkedő élőlényeket.

Na hát meghoztam a 4.rész.Remélem tetszeni fog. Jó olvasást kívánok az olvasóimnak. Komit is várok. Hideget és meleget is.




Ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd.
-Nyugodtan néz a szemembe!-mondta David.-Miért  nem hagyod, hogy az emberek, lények  meglássák benned a  jót?-kérdezte.
-Mert!-mormogtam.David semmit se  szólt.
-Nem vagyok ember, és ez hiányzik, bárminél  jobban hiányzik  a  világon!-mondtam.
-Elhiszem!-mondta és megölelt.
-Persze!-mondtam és elhuztam magam Davidtől
- Még mindig nem akarsz engem  a  közeledben?-kérdezte kicsit könnyezve.-Mi a  baj Emma, hogy falakat kell építened magad köré, hogy kívül tartsd a szereteid.?-folytatta.
-Semmi!-mondtam flegmán. Tudtam, hogy igaza van. Ez volt a nagy baj.
-Senkiben sem bízol meg Emilyn kívül?-kérdezte. Erre már nem tudtam válaszolni, mert a  könnyeimmel küszködtem. 
-Meny el!-ordibáltam és az  ajtó felé mutattam.
-Tudtam, hogy menekülni fogsz!-mondta és elment.  A mai nap más lesz. Másnak kell lennem. Mosolyogni fogok  és mindez hihető lesz. A mosolyom ez fogja sugallni: Jól vagyok.Köszönöm. Újra kezdem. Felálltam az ágyról és körül néztem. David szobájában vagyok.Egy poros könyvet láttam meg, amit persze ki is nyitottam. Varázsló tanoncoknak szokták adni. Végre. Rájöttem, David egy varázsló. Ekkor másra is  rájöttem. A mi szerelmünk soha nem lesz egy. David más úton fog haladni, mint én. 
-Semmi se tarthat örökké!-mondtam magamnak és vissza  tettem a  könyvet. Megfordultam és David állt ott. Nem szóltam semmit csak csillógo szemeit bámultam.Már rég óta itt állhat!-gondoltam magamban. Egyikünk se mozdult. Mintha megállt volna  az idő.
-Emma  te nekem olyan vagy mint a  levegő, vagyis pótolhatatlan!-mondta és közelíteni kezdet. Ezek a  szavak teljesen megbabonáztak. Nem tudom mi történt velem. Egyik percben csókolózunk a másikba  pedig veszekszünk.Ez mind Emily miatt van. Ha nem mondta volna, akkor már rég együtt lennénk.
-Sajnálom dee én semmit se érzek irántad, nincs szívem!-mondtam és elindultam a  nappaliba.
-De!-ordibált utánam de nem tudta befejezni, mert mindenki minket nézett.
-Helo!-köszöntem egy "pici"  vigyorral.
-Jól vagy kislányom?-kérdezte David apja.
-Köszönöm jól!-mondtam és láttam Emily arcán, hogy hülyének nézek ki.
-Mennyünk!-mondta határozottan Emily és elindultunk haza. Egész végig csak azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha be vallanám Davidnak, hogy szeretem. Alig bírtam  valamit beszélni Emilyvel. Éreztem, hogy egy nagy lyuk tátong a mellkasomban, amit David okozott.
-Haho Emma  akkor benne vagy?-kérdezte Emily.
-Miben is?-kérdeztem vissza.
-Hát az éjszakai vacsiban?-kérdezte.
-Persze!-mondtam. Legalább kikapcsolódunk. Az indulás előtt megnéztem a telefonomat, mivel jött egy üzenetem. Davidtől jött ez állt benne:  ''Az igaz szerelem sosem végződik boldogan,mert az igaz szerelemnek sosincs vége''.   Nem írtam vissza. Be tettem a  zsebembe a  telefont de megint elő kellett vennem, mert új sms jött. Megint David volt. Kicsit idegesít már engem. Ez állt benne:  '' A szerelem az szerelem.Nincs mit megfejteni rajta.Engedd,hogy megtörténjen,ennyi.''   Erre már válaszoltam. Válaszom: 
Igen, de örökké semmi sem tarthat.A fiú útja másfelé halad!  Ha már költőien írunk. Letettem a  telefont és elindultunk Emilyvel az éjszakai vacsira.Igaz éhes vagyok de nincs kedvem vadászni. 
-Valami baj van?-kérdezte Emily.
-Van!-válaszoltam és  tovább mentünk. Egyszer csak Emily beállt elém.
-Mi az a  nagy baj?-kérdezte. Lehunytam szemem.
-David!-válaszoltam csukott szemen.Nem jött válasz, ezért kinyitottam a szemem. Emily sehol. Aggódni kezdtem. 
-Emily!-kezdtem ordibálni. Már a  írás határán voltam. Mindig is egy olyan  személyiség voltam, hogy voltam komoly, vagy voltam 2 éves körül is.
-Emily!-ordibáltam tovább.

~Emily szemszöge~

Nem bírtam nézni.Nem bírtam látni, ahogy a  legjobb barátnőm miattam fog össze törni. Míg becsukta a  szemét, sikerült elrepülnöm, hogy megkeresem David-ott. Azt hittem, ha a  tervem beválik senkinek sem lesz  baja. De mégis. Emma teljesen eltűnt. Helyette egy lélektelen szörny marad.
-David!-ordibáltam és berontottam a  házba.
-Igen?-kérdezte nyugottan és közben evett.
-Szereted Emmát?-kérdeztem.
-Igen!-válaszolt határozottan.
-Akkor  gyere!-kezdtem rángatni a  kezét.
-Jó!-mondta.  
                                                                                      *****

Meg hallottam Emma hangját.A nevemet ordibálta folyamatosan. Ránéztem David arcára. Aggódalom ült rá.
-Emma!-ordibáltam. Emma  gyorsan  ide  repült de én gyorsabb voltam és megkértem David-ott, hogy  tüntessen el. Persze meg is csinálta.Hát.....a házukhoz varázsolt.


~Emma szemszöge~


Meghallottam Emily  hangját rögtön a hang után indultam. David állt ott.
-Te itt?-kérdeztem.Pedig ha  jól emlékeztem, Emily hangját hallottam.Nagy levegőt vett David.
-Adj egy esélyt nekem, mert számomra te vagy a minden.Tölts egy hetet a velem és akkor te leszel a kedvesem.Ha én lennék a barátod, akkor sosem hagynálak el.Csak szeretni és kényeztetni akarlak!-mondta egy szuszra. Mindig is  igent akartam mondani, de Emily szavai elő jöttek. "Megtiltom, hogy vele legyél"
-Nem!-válaszoltam.
-Miért?-kérdezte és közeledni kezdet.
-Emily!-válaszolt.
-De hisz ő hozott engem ide!-magyarázta David.
-Tényleg?
-Igen!-válaszolt.Közeledni kezdet, én persze nem hátráltam. Lehunytam szemem, ajkai alig érintve   simul  az ajkaimra. Óvatosan vár. Vár, hogy én is akarjam.Megfeszülök a  vágytól de  mégis hagyom magam.Lassan élvezettel csókol, ajkai mézédesek. Ekkor vettem észre, hogy  a vérét ízlelem.
-Jézusom, sajnálom!-mentegetőztem.
-Semmi baj!-mondta és letörölte a  vért.
-Miért nem huztad el ajkad?-kérdeztem értelmetlenül.
-Mert szeretlek és kész!-válaszolt.
-Hülye!-motyogtam.-Egyszer megöllek és ez így nem mehet!-mondtam és David szemeibe néztem.
-Nem!-válaszolt erőszakosan.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert  minden ami előttünk áll működni fog, mert  én túlságosan  szeretlek  ahhoz, hogy elengedjek!-mondta és könnyek futnak szemeibe.
-Nem elég ok!-mondtam és  elindultam haza.



2013. április 26., péntek

3/2. rész Mi értelme a végtelen életnek, ha hiányzik belőle a szeretet?

Na hát meghoztam!Jól olvasást kívánok minden olvasómnak! Remélem tetszeni fog! Várom a  komikat hideget és meleget is elfogadom!



~Emma szemszöge~
-Szia!-köszönt.
-Szia!-köszöntem vissza, mikor megcsörrent a  telefonom. Felvettem.
-Helo!-köszöntem a telefonba.
-Szia!-köszönt vissza Emily.
-Mi az?-kérdeztem és a   táskában kezdtem kutatni a papírokat.
-Gyere gyorsan  az erdőbe!-ordibálta és mi előtt megszólalhattam volna, lerakta a  telefont.
-Remek!-mondtam magamnak és elindultam a  lifthez. Tudom, hogy ma tárgyalásom van de   a  nővérem fontosabb.
-Várj!-ordibálta valaki.Megfordultam. David volt.Nagyon tetszet nekem de a  nővérem eltiltott tőle.
-Mi az?-kérdeztem flegmán.
-Semmi!-mondta és szomorúan megfordult.-Biztos megbántottam!-gondoltam magamban.Utána akartam menni de Emily üzenetet küldött. Ez állt benne: Sies kérlek. Így hát nem mentem utána.
                                                                            **
Villám gyorsan suhantam a fák között. Emily üzent, hogy a mezőre menyek.Mikor oda értem épp az a  nő harcolt Emily-vel aki megtámadt. Gyorsan Emilynek akartam segíteni de engem is megtámadtak.
-Mit akartok?-kérdeztem de  nem jött válasz. A mezőt belepte a  tündérek vére, akiket megöltek ezek az  emberek.
-Vámpír vadászok!-ordibálta Emily. Megdöbbentem. Eddig azt hittem, hogy a vámpír vadászok csak nők lehettek.Nem tudtam, hogy mit csináljak mivel, hogy  még sohase találkoztam vámpír vadásszal... Öt egy ellen kicsit durva egy  helyzet. Én Emilyhez akartam menni, hogy megkérdezzem mit csináljak,  mikor valami hegyes dolgot döftek át rajtam.
-Ne!-ordibálta Emily és  felém fordult.  Jöttek  végre a  varázslók, hogy segítsenek vagyis már  csak Emilynek. Az éhség és a fájdalom lavinaként gördül végig tetemben. A lábam kiment, a  gyomrom üres. Legszívesebben lerogynék a  paplanpuhaságú hóba,  olyan gyengének és kimerültnek érzem magam, de az  jelentene a halállal. De  tartottam magam egy darabig. A vámpír vadászok elmentek a  varázslók láttára. Minden feketeségbe  borult. Egy erdőben ébredtem. Más erdőben. A    fák ködbe vesztek- Égő fájdalom hasogatja  testem. Átvágom magam a   jeges havon. Érzem közel a  mennyország, vagy  a  pokol?. Futni, repülni, lebegni akarok de mintha gyökeret vert volna a  lábam. Mozdulni sem bírok. Nagy nehezen erőt veszek, hogy egyet előre lépjek a feketeségben, ahol a  fék törzsei is csak halványan látszanak. Az egyik mögött ott lapul egy farkas. A  testem remeg, mint a   szél fodrozta víztükör. Nagy ürességet érzek a gyomronban és  ugyanakkor a mély aggodalmat is.

                                                              ******

~Emily szemszöge~


Megláttam, ahogy Emma  hasát átszúrták ezüst késsel.Féltem, hogy engem is  megölnek. Megjelentek a  varázslók, így elmenekültek a vámpír vadászok. Emilyet az ölembe akartam venni de ahogy láttam megelőztek. David volt. Meglepődtem. Nem is  tudtam, hogy David varázsló.
-Kérlek ne  majd én!-mondta.
-Jó!-válaszoltam keletlenül de hát. David be vitte  házukba Emmát. Én a nappaliba ültem le a  kanapéra.

~David szemszöge~


Próbáltam gyógyítani Emmát de  nem ment. Ehhez nem vagyok olyan erős. Ilyenkor a  vámpírok egy szellem világban ragadnak és hipernálodnak. Csak akkor halnak meg ha valaki felkelti őket vagy  ezüst tárgyat szúrnak beléjük. Ez a  hipernálódás kb. 2 óráig tart. Rosszabb esetben egy nap. Leültem az ágyam mellé       és   vártam a  csodát.
*2 órával később*

 ~Emma szemszöge~

Felébredtem és David volt mellettem. Örültem, hogy őt láttam meg először.Mégis......
-Mit csináltál velem, kaptál engedélyt, hogy hozzám nyúlj?-kérdezgettem Davidott.
-Csak segíteni akartam rajtad, amikor id hoztalak. Azt akartam, hogy meggyógyulj, hogy megerősödj. Nem akartalak bántani. Csupán ápoltam sebed, amit a vámpír vadász ejtett rajta. Különben nem gyógyultál volna meg. Most újra a  rági vagy erős, egészséges. Sajnálom, hogy szenvedést okoztam. Soha nem lennék képest fájdalmat okozni neked!-hajtotta le a  fejét.
-Szeretlek!-suttogta.Szavai  teljesen megbabonázták. Megöleltem. Szíve vadul vert, a tenyere izzadt. Elszörnyedve levegő után kapkodott.Éreztem, hogy könnyek gördülnek le az arcán- Mély lélegzetet vettem és szemeibe néztem. Gyönyörűen csillogtak.
-Egész idő alatt azt hitted, hogy haragszom rád?-bologatott.-Pedig az igazság az, hogy saját magamra haragszom!-folytattam.Boldogság járta át testem, mire Emily jött be.-Pont jókor!-gondoltam.

~Emily szemszöge~

Mikor megláttam, hogy Emma és David ölelkezett dühös lettem.Meg kell találni a módját, hogy mehiúsitsam szerelmüket. Akárhogy is, ez  a lehetőség senkinek sem fog rosszat okozni.

~Emma szemszöge~

Mikor Emily betoppant, gyorsan elengedtem Davidott aki furcsán nézett rám. Féltem. Féltem az igazságtól. Féltem Emily haragjától. Féltem a valóságtól.A valóság számomra semmi jót nem tartalmazott.
-Emma!-ordibálta Emily és megölelt.-Hiányoztál!-folytatta.Én nem szóltam semmit csak David kérdő szemeit próbáltam megoldani.
-Jól vagyok!-mondtam. Emily felállt és kiment szólni a  többieket.
-Miért nem tudhat róla?-kérdezte értelmetlenül David.
-Mert, a nővérem megtiltott, hogy szerelme legyek beléd!-mondtam és próbáltam elkerülni Davis szemeit.
-Akkor titokban lesz!-mondta és ajkaink össze értek. Éreztem forróságot. Nem bírtam erőmmel.Már tudtam miért tiltott el Emily Davidtól. Elhuzztam ajkamat, David ajkától. Amitől furcsán nézett rám.

2013. április 23., kedd

3/1.rész Egy vámpír ha szívből szeret valakit, az-az érzés sosem múlik el!

Meghoztam a kövi részt!
Lehet komizni!


 Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, amit mellékesnek tatunk, és kiemelünk valamit, egyetlen dolgot, amit fontosnak tartunk. Még igazából nem is fogtam fel, hogy mi a  szerelem. Még  pár száz évvel ezelőtt azt hittem a  szerelem csak egy szó amit sohase fogok "megkóstolni".Csak úgy jön mint a  levél postán.El kell mondanom, hogy  ez az élet nem csupa móka és  kacagás . hanem nehéz és fárasztó. Néha éhezünk.Mi magunk vagyunk a súly.-gondolkodtam magamban, míg Emily, fel nem ébresztett gondolataimból.
-Jobban vagy már?-kérdezte.Nem válaszoltam.-Bevetem!-mondta dühösen. Emily át tud menni egyik testből a  másik három méteres körzetben.Egyszer próbálta ki rajtam és az az egy is  elég.
-Jól vagyok!-válaszoltam és  végre elindulhatunk kajálni, mivel már elállt az eső. Minden sáros volt. Néha a fáról lesik a  víz.Épp már majdnem a mezőre értünk ahol a  gidák élnek mikor hangokat hallottam.Mind a ketten jobbra kaptuk a fejünket. Egy nő állt ott és kezében két késsel. Csak óriási szemekkel bámultuk.


-Meghaltok!-ordibálta és felék kezdet futni.Mi hátrálni próbáltunk amikor a  nő eltűnt. Emily hátra nézett.Gondoltam hogy mögöttem van, de  nem  így volt. Emily mögé ment.Elkezdtek verekedni. Meggjelentek a farkasok.

A nő eltűnt és a farkasok is elmentek.
-Jól vagy?-kérdeztem és oda mentem Emilyhez.


-Igen!-válaszolt.
-Mennyünk enni!-mondtam és már két gidát megettünk.


                                                                             **Más nap**

Mint mindig ma is vissza vitte Emily a  CD a boltba. Én elindultam a munkába.Még szerintem nem  is beszéltem róla.Ügyvéd vagyok.Munkám során sok fajtámmal találkoztam.Ma egy baleset miatt jöttem be.Egy férfi piásan vezetett.Épp a liftel mentem mikor a fönökömel találkoztam.
-Jó napot!-köszöntem.
-Jó napot!-mondta és kiszállt a liftből. Én persze követtem, mert úgyan oda megyünk.Megálltam egy nagy ajtó előtt amint ez volt kiírva: Tárgyaló II. Épp be akartam lépni, mikor  egy férfi áll mellém.Rá néztem és David volt. 
-Szia!-köszönt vidáman.
-Szia!-köszöntem vissza.



Na hát remélem tetszet.Várom a  komikat.
 

2013. április 21., vasárnap

2.rész

Meghoztam a kövi részt!
Remélem tetszeni fog!
A komentálás nem tílos!



Már megint éhes lettem így egyedül elindultam az erdőbe. Tudom most csak  állatott ehetek. De ez annyira igazságtalan.Egyszer csak villámlott egyet és elkezdet esni az eső.
-Jaj de jó, pont most kell esnie!-mondtam magamnak.
-Hát ez az!-mondta egy ismeretlen hang. Megfordultam. Nem tűntem el mert akkor  lebuktam volna  az embereknél.Egy fiú állt ott.Erőltettem egy  mosolyt, remélve, hogy elhúz vagy ha  nem akkor megeszem. Úgy sem az erdőben vagyunk.
-Na és itt fogunk állni vagy be jösz!-kérdezte és egy házra mutatott.
-Itt FOGOK állni!-mondtam és  a  fogok szór kihangsúlyoztam.A fiú még mindig nem mozdult. Így hát én se mozdultam. Mos igazából előnyöm van mert a  vámpírok semmit se  éreznek de ha  jól tudom az emberek igen.
-Kérlek!-könyörgött.Már kezdtem sajnálni de még mindig nem mozdultam.Elindult felém. Ha hozzám ér akkor mi lesz?-kérdezgettem magam.
-Gyere!-mondta és megfogta  a  kezem. Furcsán nézett rám.-Nem fagysz meg?-kérdezte. Én némán nemet jeleztem. Levette a   kabátját és rám terítette. Próbált befelé huzni de nem volt valami izom pacsirta.Gyorsan vissza  rántottam és  bele fejelt a  sárba.
-Háá!-nevetem egy  nagyot. Hiányzott már ez a  nevetés.Tudom, hogy kedves  vagyok.
-Kösz de  ezt még vissza  kapod!-mondtam és  a pofámba  dobott egy trutyit. Én se  packáztam és  jó erősen vissza  dobtam.Már mind  a ketten sárosak lettünk mikor kijőtt egy  idős  hölgy.
-Fiam azonnal gyere be most!-ordibálta  a fiúnak. A  fiú bolíntott egyet és elkezdet befelé ráncigálni. Be adtam a  derekam és bementem. Reméltem kapok törölközött.
-Na hát kit üdvözölhetünk?-kérdezte a  fiú anyja.
-Emily!-mondtam és kezet nyújtottam.
-Jaj édesem milyen hideg vagy, hozok gyorsan teát!-mondtam a  nő és elrohant.
-Hát egyébként David vagyok!-mondta  a  fiú és kezet nyújtott.
-Emily!-mondtam és én nem nyújtottam kezet.
-Gyere ülj le ide!-mondta és ő leült  a kanapéra és a mellettem lévő helyre mutatott.
-Oké!-mondtam és láttam hogy felcsillant a  szemei, így én a  másik sarokba ültem.
-Itt van!-mondta  David anyja és egy pohár teát hozott és vissza  is ment. Gyorsan körbe néztem és kerestem egy virágot. Oda mentem és a virágra  locsoltam az egészet. Annyira nem érdekelt, hogy látt-e David vagy nem.
-Na akkor én megyek!-ordibáltam és elindultam az ajtó felé.
-Hova?-kérdezte David és elállta az  ajtót.
-Innen el!-mondtam és eltoltam ami kicsit nagy erővel történt mert neki löktem a  falnak.*Puff*
-Bas@ki te nagyon erős vagy!-mondta és felállt.Tudjátok ez emberi lányoknak rosszul esett volna szerintem de nekem nagyon is tetszet.
-Köszike!-mondtam és kicsit elpirultam, aztán kirohantam az esőre.
-Ne meny el!-ordibált utánam a  fiú. Nem is figyeltem és villám gyorsan elindultam haza. Nem tudom de éreztem ahogy követett valaki. Megfordultam.Egy férfi állt mögöttem és valami fény csóvát inditott el felém mint kb a  villám. Sikerült kikerülnöm de éreztem, hogy milyen erejű. Felnéztem de nagyon esett az  eső így alig láttam az arcát.
-Ki vagy és mit akarsz?-kérdeztem és csak a  villám szerű fényeket próbáltam ki kerülni.
-Szokásos kérdés!-mondta és abba hagyta. Hátra néztem és egy csapat tündér flottát láttam. Vissza néztem a  férfira aki épp menekült.
-Biztos varázsló!-mormogtam és folytattam az utam. Már teljesen eláztam mikor végre otthon voltam.
-Jézus veled meg mi történt?-kérdezte Emma.
-Semmi!-mondtam és leültem.
-Te sírsz!-mondta Emma.
-Tudom!-mondtam és már patakokban folyt a  könnyem de nem tudom miért.

-Mi történt?-kérdezgetett tovább Emma.
-Megismertem egy fiút!-mondtam.
-Na most azonnal felejtsd el!-parancsoltrám Emma.
-Jó!-mondtam de még mindig sírtam.
-Semmi baj!-mondta és megölelt .-Ha elállt az eső akkor elmegyünk enni!-folytatatta mire felcsillant a  szemem.
-Addig nézzünk filmet!-mondtam és már pakoltam befelé a  cd.




Na hát ennyi volt a  2.rész. Irjatok komentett!Köszike   2 koment után hozom a  kövit!

1.rész A szokásos





~Emily szemszöge~


Mint mindig most  is élelemet kerestünk az erdőben. Reménykedtem benne, hogy ma nem találkozunk a  tündérekkel. Mindenki azt hiszi, hogy  a  tündérek apró szárnyas lények. Akkor most mindenkit felvílágosítok a  tündérek nagyok, mint például az ember. Szárnyuk az van, olyan átlátszó és csillog ha  a nap rásüt. Kedves lények, mindig vidámak még ha  a  fajtájukból meg is hal egy tündér. Mindig csak  a  királyuknak élnek. Nekem még soha se  tettek jót. Na de mindegy. A  tündérek mindig is  utálták a   varázslókat. A  varázslók beépültek az  emberek közé így ritkán találkozok velük. Ritkán varázsolnak mivel náluk törvények vannak erre. Ők mindig  is az emberiséget védik, dédelgetik.Soha se  értem miért de mindegy. A mi fajtánknak csak egy ellensége van a : vérfarkasok. Ilyenkor mindenki a  Twiligth-re gondol. Ott a vérfakasok helyezek, izmosak, óriásiak. Itt náluk vannak gézna gyíkok is. Inkább hegyi bundás farkasokká szoktak változni. A legerősebb az alfa hím. Ez esettben itt egy nő. Bizony egy nő. Hígyétek sokkal jobb vezető mint egy férfi.Mindenki felnéz rá. Már egyszer kerültünk velük tűz harcba de végül megvolt a  békitő levél. Na hát akkor most a  mi fajtánkról mesélnék. Ebben a  koszos városban élünk elzárva  a  vámpír vadászoktól. Bizony  léteznek vámpír vadászok is. A legtöbb vámpír vadász nő. Én se  tudom miért de állítólag a  női vámpír vadászok azok olyanok mint a  ninják. Igaz még eggyel se találkoztam de  az jó .
-Haho!-integettet a  szemeim előtt  Emma.
-Ébren vagyok!-mondtam morgósan. Még mindig ültünk a  bokor mögött és  a vacsira vártunk. Én közben a  naplómat írtam. Tudjátok egy ilyen életben jól esik leírni amit  gondolok. Ez a százhuszadik naplóm az életemben. Emma  figyelte a   terepet míg én irogattam. Finom illat csapta meg az orromat, amire felnéztem Emmára. Láttam arcán, hogy ő is megérezte. Gyorsan táskámba dobtam a naplóm és az illat után indultunk. Már  régotta itt élünk, vagyis az erdőnek minden zugát ismerjük. Egyre erősödött az illat. Már majdnem ott voltunk amikor megéreztem, hogy ez  ember vér  illata. Begyorsítottam és már ott is  voltam. Egy kislány volt a   földön. Gondolom  biciklivel elesett mert  bicikli is volt mellette. Ránéztem Emmár és bólintott egyet. Letámadtuk a  kislány és kiszívtuk a  vérét. Nem nagyon szeretek embereket megölni de nekünk is kell valamilyen finom élelem. Gyorsan eltemettük a  kislány kihalt testét és elindultunk haza felé. Attól még, hogy vámpírok vagyunk nekünk is  van otthonunk. Útközben találjátok ki, hogy kivel találkoztunk? Hát igaz. Annyira  utálóm a  tündéreket, hogy az már fuj.
-Helo!-köszöntünk a  lányokkal egyszerre.
-Sziasztok!-köszöntek vissza. Két lány tündér és kettő fiú tündér volt. A  lány tündéreknek a vállukon egy levél tetkó volt a  fiúknak pedig madár tetkó. Kicsit durva lenne ha  egy tündérnek tetóválása lenne. Ez a jel velük születik. Nem tom minek van mivel a  fiúkat könnyű megkülönböztetni a lányoktól.
-Miért kellett azt a lányt megölni?-kérdezte az egyik.
-Mert talán éhesek voltunk, vagy nem csak úgy viccből, hogy tudjunk min nevettni!-mondtam gúnyosan.
-Haha, nagyon vicces!-mondta a  másik.-De még mindig nem válaszoltatok!-folytatta.
-Nincs jogotok, hogy ki kérdezzetek!-válaszolt Emma.
-Igaz!-mondtam.
-Nem mert a  mi erdőnkben voltatok és a  szerződés szerint egy hónapban 4embert ölhettek meg!-mondta az egyik pasi.
-Igen és?-kérdeztem.
-Ez már az 5  ember ha nem tudnátok számolni!-mondta a  másik és a mocskos ujján mutatta az 5.
-Máskor figyelünk!-mondta Emma és elindultunk haza felé.
-Remélem is !-ordibáltak utánunk.



Ha tetszet akkor komizatok! Köszike!Várom a hideget és  a  meleget is!

Prológus!

Senki sem ismeri az igazi énem.Senki sem tudja, hányszor elveszítettem már  a  reményt , és hányszor feladtam már. Igaz sok időm volt. Sok időm marad. Senki sem tudja, hányszor éreztem magam semminek, üresnek  értéktelennek. Senki sem tudja, mik futnak  át az agyamon, amikor  szomorú vagyok. Itt mindenki a  halálra gondol vagy  az öngyilkosságra. Hát az  én esetembe ez nem jönne össze. Senki sem tudja  mennyit szenvedtem amióta megtörtént. Mindenki azt hiszi, hogy ez az élet mindennél jobb. De hígyjétek el inkább lennék hisztis picsa akit mindenki utál. Még a  picsák is  boldogak az életben. Én amióta  megtörtént azóta  csak  szenvedek. Sok állat, embert pusztítottam el. Az érzés amit érzek csak  a barátnőm tudja aki ugyan ezt érzi. Én is át akarom élni azt az érzést amit minden ember át él az életben egyszer a  SZERELMET. Minden  vámpíros  filmben ott van a  szerelem. A  valóságban nem így van.  Ez  az élet  a  nyomorúság, senkinek sem kívánom.