4.rész A szerelem a legelképesztőbb dolgokra képes rávenni egyébként ésszerűen viselkedő élőlényeket.

Na hát meghoztam a 4.rész.Remélem tetszeni fog. Jó olvasást kívánok az olvasóimnak. Komit is várok. Hideget és meleget is.

Ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd.

-Nyugodtan néz a szemembe!-mondta David.-Miért  nem hagyod, hogy az emberek, lények  meglássák benned a  jót?-kérdezte.

-Mert!-mormogtam.David semmit se  szólt.

-Nem vagyok ember, és ez hiányzik, bárminél  jobban hiányzik  a  világon!-mondtam.

-Elhiszem!-mondta és megölelt.

-Persze!-mondtam és elhuztam magam Davidtől. 

- Még mindig nem akarsz engem  a  közeledben?-kérdezte kicsit könnyezve.-Mi a  baj Emma, hogy falakat kell építened magad köré, hogy kívül tartsd a szereteid.?-folytatta.

-Semmi!-mondtam flegmán. Tudtam, hogy igaza van. Ez volt a nagy baj.

-Senkiben sem bízol meg Emilyn kívül?-kérdezte. Erre már nem tudtam válaszolni, mert a  könnyeimmel küszködtem. 

-Meny el!-ordibáltam és az  ajtó felé mutattam.

-Tudtam, hogy menekülni fogsz!-mondta és elment.  A mai nap más lesz. Másnak kell lennem. Mosolyogni fogok  és mindez hihető lesz. A mosolyom ez fogja sugallni: Jól vagyok.Köszönöm. Újra kezdem. Felálltam az ágyról és körül néztem. David szobájában vagyok.Egy poros könyvet láttam meg, amit persze ki is nyitottam. Varázsló tanoncoknak szokták adni. Végre. Rájöttem, David egy varázsló. Ekkor másra is  rájöttem. A mi szerelmünk soha nem lesz egy. David más úton fog haladni, mint én. 

-Semmi se tarthat örökké!-mondtam magamnak és vissza  tettem a  könyvet. Megfordultam és David állt ott. Nem szóltam semmit csak csillógo szemeit bámultam.Már rég óta itt állhat!-gondoltam magamban. Egyikünk se mozdult. Mintha megállt volna  az idő.

-Emma  te nekem olyan vagy mint a  levegő, vagyis pótolhatatlan!-mondta és közelíteni kezdet. Ezek a  szavak teljesen megbabonáztak. Nem tudom mi történt velem. Egyik percben csókolózunk a másikba  pedig veszekszünk.Ez mind Emily miatt van. Ha nem mondta volna, akkor már rég együtt lennénk.

-Sajnálom dee én semmit se érzek irántad, nincs szívem!-mondtam és elindultam a  nappaliba.

-De!-ordibált utánam de nem tudta befejezni, mert mindenki minket nézett.

-Helo!-köszöntem egy "pici"  vigyorral.

-Jól vagy kislányom?-kérdezte David apja.

-Köszönöm jól!-mondtam és láttam Emily arcán, hogy hülyének nézek ki.

-Mennyünk!-mondta határozottan Emily és elindultunk haza. Egész végig csak azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha be vallanám Davidnak, hogy szeretem. Alig bírtam  valamit beszélni Emilyvel. Éreztem, hogy egy nagy lyuk tátong a mellkasomban, amit David okozott.

-Haho Emma  akkor benne vagy?-kérdezte Emily.

-Miben is?-kérdeztem vissza.

-Hát az éjszakai vacsiban?-kérdezte.

-Persze!-mondtam. Legalább kikapcsolódunk. Az indulás előtt megnéztem a telefonomat, mivel jött egy üzenetem. Davidtől jött ez állt benne:  ''Az igaz szerelem sosem végződik boldogan,mert az igaz szerelemnek sosincs vége''.   Nem írtam vissza. Be tettem a  zsebembe a  telefont de megint elő kellett vennem, mert új sms jött. Megint David volt. Kicsit idegesít már engem. Ez állt benne:  '' A szerelem az szerelem.Nincs mit megfejteni rajta.Engedd,hogy megtörténjen,ennyi.''   Erre már válaszoltam. Válaszom: 

Igen, de örökké semmi sem tarthat.A fiú útja másfelé halad!  Ha már költőien írunk. Letettem a  telefont és elindultunk Emilyvel az éjszakai vacsira.Igaz éhes vagyok de nincs kedvem vadászni. 

-Valami baj van?-kérdezte Emily.

-Van!-válaszoltam és  tovább mentünk. Egyszer csak Emily beállt elém.

-Mi az a  nagy baj?-kérdezte. Lehunytam szemem.

-David!-válaszoltam csukott szemen.Nem jött válasz, ezért kinyitottam a szemem. Emily sehol. Aggódni kezdtem. 

-Emily!-kezdtem ordibálni. Már a  írás határán voltam. Mindig is egy olyan  személyiség voltam, hogy voltam komoly, vagy voltam 2 éves körül is.

-Emily!-ordibáltam tovább.

~Emily szemszöge~

Nem bírtam nézni.Nem bírtam látni, ahogy a  legjobb barátnőm miattam fog össze törni. Míg becsukta a  szemét, sikerült elrepülnöm, hogy megkeresem David-ott. Azt hittem, ha a  tervem beválik senkinek sem lesz  baja. De mégis. Emma teljesen eltűnt. Helyette egy lélektelen szörny marad.

-David!-ordibáltam és berontottam a  házba.

-Igen?-kérdezte nyugottan és közben evett.

-Szereted Emmát?-kérdeztem.

-Igen!-válaszolt határozottan.

-Akkor  gyere!-kezdtem rángatni a  kezét.

-Jó!-mondta.  

                                                                                      *****

Meg hallottam Emma hangját.A nevemet ordibálta folyamatosan. Ránéztem David arcára. Aggódalom ült rá.

-Emma!-ordibáltam. Emma  gyorsan  ide  repült de én gyorsabb voltam és megkértem David-ott, hogy  tüntessen el. Persze meg is csinálta.Hát.....a házukhoz varázsolt.

~Emma szemszöge~

Meghallottam Emily  hangját rögtön a hang után indultam. David állt ott.

-Te itt?-kérdeztem.Pedig ha  jól emlékeztem, Emily hangját hallottam.Nagy levegőt vett David.

-Adj egy esélyt nekem, mert számomra te vagy a minden.Tölts egy hetet a velem és akkor te leszel a kedvesem.Ha én lennék a barátod, akkor sosem hagynálak el.Csak szeretni és kényeztetni akarlak!-mondta egy szuszra. Mindig is  igent akartam mondani, de Emily szavai elő jöttek. "Megtiltom, hogy vele legyél"

-Nem!-válaszoltam.

-Miért?-kérdezte és közeledni kezdet.

-Emily!-válaszolt.

-De hisz ő hozott engem ide!-magyarázta David.

-Tényleg?

-Igen!-válaszolt.Közeledni kezdet, én persze nem hátráltam. Lehunytam szemem, ajkai alig érintve   simul  az ajkaimra. Óvatosan vár. Vár, hogy én is akarjam.Megfeszülök a  vágytól de  mégis hagyom magam.Lassan élvezettel csókol, ajkai mézédesek. Ekkor vettem észre, hogy  a vérét ízlelem.

-Jézusom, sajnálom!-mentegetőztem.

-Semmi baj!-mondta és letörölte a  vért.

-Miért nem huztad el ajkad?-kérdeztem értelmetlenül.

-Mert szeretlek és kész!-válaszolt.

-Hülye!-motyogtam.-Egyszer megöllek és ez így nem mehet!-mondtam és David szemeibe néztem.
-Nem!-válaszolt erőszakosan.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert  minden ami előttünk áll működni fog, mert  én túlságosan  szeretlek  ahhoz, hogy elengedjek!-mondta és könnyek futnak szemeibe.
-Nem elég ok!-mondtam és  elindultam haza.