1.rész A szokásos

~Emily szemszöge~

Mint mindig most  is élelemet kerestünk az erdőben. Reménykedtem benne, hogy ma nem találkozunk a  tündérekkel. Mindenki azt hiszi, hogy  a  tündérek apró szárnyas lények. Akkor most mindenkit felvílágosítok a  tündérek nagyok, mint például az ember. Szárnyuk az van, olyan átlátszó és csillog ha  a nap rásüt. Kedves lények, mindig vidámak még ha  a  fajtájukból meg is hal egy tündér. Mindig csak  a  királyuknak élnek. Nekem még soha se  tettek jót. Na de mindegy. A  tündérek mindig is  utálták a   varázslókat. A  varázslók beépültek az  emberek közé így ritkán találkozok velük. Ritkán varázsolnak mivel náluk törvények vannak erre. Ők mindig  is az emberiséget védik, dédelgetik.Soha se  értem miért de mindegy. A mi fajtánknak csak egy ellensége van a : vérfarkasok. Ilyenkor mindenki a  Twiligth-re gondol. Ott a vérfakasok helyezek, izmosak, óriásiak. Itt náluk vannak gézna gyíkok is. Inkább hegyi bundás farkasokká szoktak változni. A legerősebb az alfa hím. Ez esettben itt egy nő. Bizony egy nő. Hígyétek sokkal jobb vezető mint egy férfi.Mindenki felnéz rá. Már egyszer kerültünk velük tűz harcba de végül megvolt a  békitő levél. Na hát akkor most a  mi fajtánkról mesélnék. Ebben a  koszos városban élünk elzárva  a  vámpír vadászoktól. Bizony  léteznek vámpír vadászok is. A legtöbb vámpír vadász nő. Én se  tudom miért de állítólag a  női vámpír vadászok azok olyanok mint a  ninják. Igaz még eggyel se találkoztam de  az jó .
-Haho!-integettet a  szemeim előtt  Emma.
-Ébren vagyok!-mondtam morgósan. Még mindig ültünk a  bokor mögött és  a vacsira vártunk. Én közben a  naplómat írtam. Tudjátok egy ilyen életben jól esik leírni amit  gondolok. Ez a százhuszadik naplóm az életemben. Emma  figyelte a   terepet míg én irogattam. Finom illat csapta meg az orromat, amire felnéztem Emmára. Láttam arcán, hogy ő is megérezte. Gyorsan táskámba dobtam a naplóm és az illat után indultunk. Már  régotta itt élünk, vagyis az erdőnek minden zugát ismerjük. Egyre erősödött az illat. Már majdnem ott voltunk amikor megéreztem, hogy ez  ember vér  illata. Begyorsítottam és már ott is  voltam. Egy kislány volt a   földön. Gondolom  biciklivel elesett mert  bicikli is volt mellette. Ránéztem Emmár és bólintott egyet. Letámadtuk a  kislány és kiszívtuk a  vérét. Nem nagyon szeretek embereket megölni de nekünk is kell valamilyen finom élelem. Gyorsan eltemettük a  kislány kihalt testét és elindultunk haza felé. Attól még, hogy vámpírok vagyunk nekünk is  van otthonunk. Útközben találjátok ki, hogy kivel találkoztunk? Hát igaz. Annyira  utálóm a  tündéreket, hogy az már fuj.
-Helo!-köszöntünk a  lányokkal egyszerre.
-Sziasztok!-köszöntek vissza. Két lány tündér és kettő fiú tündér volt. A  lány tündéreknek a vállukon egy levél tetkó volt a  fiúknak pedig madár tetkó. Kicsit durva lenne ha  egy tündérnek tetóválása lenne. Ez a jel velük születik. Nem tom minek van mivel a  fiúkat könnyű megkülönböztetni a lányoktól.
-Miért kellett azt a lányt megölni?-kérdezte az egyik.
-Mert talán éhesek voltunk, vagy nem csak úgy viccből, hogy tudjunk min nevettni!-mondtam gúnyosan.
-Haha, nagyon vicces!-mondta a  másik.-De még mindig nem válaszoltatok!-folytatta.
-Nincs jogotok, hogy ki kérdezzetek!-válaszolt Emma.
-Igaz!-mondtam.
-Nem mert a  mi erdőnkben voltatok és a  szerződés szerint egy hónapban 4embert ölhettek meg!-mondta az egyik pasi.
-Igen és?-kérdeztem.
-Ez már az 5  ember ha nem tudnátok számolni!-mondta a  másik és a mocskos ujján mutatta az 5.
-Máskor figyelünk!-mondta Emma és elindultunk haza felé.
-Remélem is !-ordibáltak utánunk.



Ha tetszet akkor komizatok! Köszike!Várom a hideget és  a  meleget is!