3/2. rész Mi értelme a végtelen életnek, ha hiányzik belőle a szeretet?

Na hát meghoztam!Jól olvasást kívánok minden olvasómnak! Remélem tetszeni fog! Várom a  komikat hideget és meleget is elfogadom!

~Emma szemszöge~

-Szia!-köszönt.

-Szia!-köszöntem vissza, mikor megcsörrent a  telefonom. Felvettem.

-Helo!-köszöntem a telefonba.

-Szia!-köszönt vissza Emily.

-Mi az?-kérdeztem és a   táskában kezdtem kutatni a papírokat.

-Gyere gyorsan  az erdőbe!-ordibálta és mi előtt megszólalhattam volna, lerakta a  telefont.

-Remek!-mondtam magamnak és elindultam a  lifthez. Tudom, hogy ma tárgyalásom van de   a  nővérem fontosabb.

-Várj!-ordibálta valaki.Megfordultam. David volt.Nagyon tetszet nekem de a  nővérem eltiltott tőle.
-Mi az?-kérdeztem flegmán.
-Semmi!-mondta és szomorúan megfordult.-Biztos megbántottam!-gondoltam magamban.Utána akartam menni de Emily üzenetet küldött. Ez állt benne: Sies kérlek. Így hát nem mentem utána.
                                                                            **
Villám gyorsan suhantam a fák között. Emily üzent, hogy a mezőre menyek.Mikor oda értem épp az a  nő harcolt Emily-vel aki megtámadt. Gyorsan Emilynek akartam segíteni de engem is megtámadtak.
-Mit akartok?-kérdeztem de  nem jött válasz. A mezőt belepte a  tündérek vére, akiket megöltek ezek az  emberek.
-Vámpír vadászok!-ordibálta Emily. Megdöbbentem. Eddig azt hittem, hogy a vámpír vadászok csak nők lehettek.Nem tudtam, hogy mit csináljak mivel, hogy  még sohase találkoztam vámpír vadásszal... Öt egy ellen kicsit durva egy  helyzet. Én Emilyhez akartam menni, hogy megkérdezzem mit csináljak,  mikor valami hegyes dolgot döftek át rajtam.
-Ne!-ordibálta Emily és  felém fordult.  Jöttek  végre a  varázslók, hogy segítsenek vagyis már  csak Emilynek. Az éhség és a fájdalom lavinaként gördül végig tetemben. A lábam kiment, a  gyomrom üres. Legszívesebben lerogynék a  paplanpuhaságú hóba,  olyan gyengének és kimerültnek érzem magam, de az  jelentene a halállal. De  tartottam magam egy darabig. A vámpír vadászok elmentek a  varázslók láttára. Minden feketeségbe  borult. Egy erdőben ébredtem. Más erdőben. A    fák ködbe vesztek- Égő fájdalom hasogatja  testem. Átvágom magam a   jeges havon. Érzem közel a  mennyország, vagy  a  pokol?. Futni, repülni, lebegni akarok de mintha gyökeret vert volna a  lábam. Mozdulni sem bírok. Nagy nehezen erőt veszek, hogy egyet előre lépjek a feketeségben, ahol a  fék törzsei is csak halványan látszanak. Az egyik mögött ott lapul egy farkas. A  testem remeg, mint a   szél fodrozta víztükör. Nagy ürességet érzek a gyomronban és  ugyanakkor a mély aggodalmat is.

                                                              ******

~Emily szemszöge~


Megláttam, ahogy Emma  hasát átszúrták ezüst késsel.Féltem, hogy engem is  megölnek. Megjelentek a  varázslók, így elmenekültek a vámpír vadászok. Emilyet az ölembe akartam venni de ahogy láttam megelőztek. David volt. Meglepődtem. Nem is  tudtam, hogy David varázsló.
-Kérlek ne  majd én!-mondta.
-Jó!-válaszoltam keletlenül de hát. David be vitte  házukba Emmát. Én a nappaliba ültem le a  kanapéra.

~David szemszöge~


Próbáltam gyógyítani Emmát de  nem ment. Ehhez nem vagyok olyan erős. Ilyenkor a  vámpírok egy szellem világban ragadnak és hipernálodnak. Csak akkor halnak meg ha valaki felkelti őket vagy  ezüst tárgyat szúrnak beléjük. Ez a  hipernálódás kb. 2 óráig tart. Rosszabb esetben egy nap. Leültem az ágyam mellé       és   vártam a  csodát.
*2 órával később*

 ~Emma szemszöge~

Felébredtem és David volt mellettem. Örültem, hogy őt láttam meg először.Mégis......
-Mit csináltál velem, kaptál engedélyt, hogy hozzám nyúlj?-kérdezgettem Davidott.
-Csak segíteni akartam rajtad, amikor id hoztalak. Azt akartam, hogy meggyógyulj, hogy megerősödj. Nem akartalak bántani. Csupán ápoltam sebed, amit a vámpír vadász ejtett rajta. Különben nem gyógyultál volna meg. Most újra a  rági vagy erős, egészséges. Sajnálom, hogy szenvedést okoztam. Soha nem lennék képest fájdalmat okozni neked!-hajtotta le a  fejét.
-Szeretlek!-suttogta.Szavai  teljesen megbabonázták. Megöleltem. Szíve vadul vert, a tenyere izzadt. Elszörnyedve levegő után kapkodott.Éreztem, hogy könnyek gördülnek le az arcán- Mély lélegzetet vettem és szemeibe néztem. Gyönyörűen csillogtak.
-Egész idő alatt azt hitted, hogy haragszom rád?-bologatott.-Pedig az igazság az, hogy saját magamra haragszom!-folytattam.Boldogság járta át testem, mire Emily jött be.-Pont jókor!-gondoltam.

~Emily szemszöge~

Mikor megláttam, hogy Emma és David ölelkezett dühös lettem.Meg kell találni a módját, hogy mehiúsitsam szerelmüket. Akárhogy is, ez  a lehetőség senkinek sem fog rosszat okozni.

~Emma szemszöge~

Mikor Emily betoppant, gyorsan elengedtem Davidott aki furcsán nézett rám. Féltem. Féltem az igazságtól. Féltem Emily haragjától. Féltem a valóságtól.A valóság számomra semmi jót nem tartalmazott.
-Emma!-ordibálta Emily és megölelt.-Hiányoztál!-folytatta.Én nem szóltam semmit csak David kérdő szemeit próbáltam megoldani.
-Jól vagyok!-mondtam. Emily felállt és kiment szólni a  többieket.
-Miért nem tudhat róla?-kérdezte értelmetlenül David.
-Mert, a nővérem megtiltott, hogy szerelme legyek beléd!-mondtam és próbáltam elkerülni Davis szemeit.
-Akkor titokban lesz!-mondta és ajkaink össze értek. Éreztem forróságot. Nem bírtam erőmmel.Már tudtam miért tiltott el Emily Davidtól. Elhuzztam ajkamat, David ajkától. Amitől furcsán nézett rám.