Prológus!

Senki sem ismeri az igazi énem.Senki sem tudja, hányszor elveszítettem már  a  reményt , és hányszor feladtam már. Igaz sok időm volt. Sok időm marad. Senki sem tudja, hányszor éreztem magam semminek, üresnek  értéktelennek. Senki sem tudja, mik futnak  át az agyamon, amikor  szomorú vagyok. Itt mindenki a  halálra gondol vagy  az öngyilkosságra. Hát az  én esetembe ez nem jönne össze. Senki sem tudja  mennyit szenvedtem amióta megtörtént. Mindenki azt hiszi, hogy ez az élet mindennél jobb. De hígyjétek el inkább lennék hisztis picsa akit mindenki utál. Még a  picsák is  boldogak az életben. Én amióta  megtörtént azóta  csak  szenvedek. Sok állat, embert pusztítottam el. Az érzés amit érzek csak  a barátnőm tudja aki ugyan ezt érzi. Én is át akarom élni azt az érzést amit minden ember át él az életben egyszer a  SZERELMET. Minden  vámpíros  filmben ott van a  szerelem. A  valóságban nem így van.  Ez  az élet  a  nyomorúság, senkinek sem kívánom.